A preeclampsia, a terhességre jellemző állapot, a várandós anyák 5-10%-át érinti, és jelentős veszélyt jelent mind az anya, mind a magzat egészségére, mivel az anyai és perinatális halálozás egyik vezető oka. A közelmúltban végzett tanulmányok szoros összefüggést mutattak ki a korai terhesség alatti homocisztein (HCY) szint és a preeclampsia kialakulásának kockázata között.
A kapcsolat a korai terhesség HCY és a preeclampsia között
A Shanghai Jiao Tong Egyetem kutatói jelentős összefüggést azonosítottak a terhesség korai szakaszában tapasztalható emelkedett homociszteinszint és a súlyos preeclampsia kockázata között.
A retrospektív kohorszvizsgálat 147 preeclampsiás esetet (103 enyhe és 44 súlyos) és 147 terhességi hipertóniás esetet tartalmazott, egy 4418 nőből álló kontrollcsoporttal, akik a terhességük alatt normális vérnyomást és proteinuriamentes állapotot tartottak fenn. A szérum homocisztein, folsav és B12-vitamin szintjét a terhesség 11. és 13. hete között vett vérmintákból mérték, logisztikus regressziós modellt pedig a korrigált esélyhányadosok (aOR) és a 95%-os konfidencia intervallumok (CIs) kiszámításához.
A tanulmány megállapította, hogy azok a nők, akiknél terhességi magas vérnyomás és preeclampsia alakult ki, idősebbek voltak, és magasabb volt a BMI-jük, mint a kontrollcsoporté. A preeclampsiában szenvedő nők kevésbé iskolázottak, míg a terhességi magas vérnyomásban szenvedők nagyobb valószínűséggel voltak először anyák. Figyelemre méltó, hogy a súlyos preeclampsiában szenvedő nők szérum homociszteinszintje szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollcsoportban (medián: 8,50 μmol/L vs. 7,33 μmol/L, P<0,001). A lehetséges zavaró tényezők kiigazítása után a homocisztein korrigált esélyhányadosa 1,12 volt (95%-os CI 1,06–1,20).
A homocisztein (HCY), egy kéntartalmú aminosav, folátot, B12-vitamint és 5,10-metilén-tetrahidrofolát-reduktáz (MTHFR) enzimet igényel az anyagcseréhez. A megemelkedett HCY szint hozzájárulhat a praeeclampsia kialakulásához azáltal, hogy endothel károsodást okoz, trombózist és oxidatív stresszt idéz elő. A HCY-szint szabályozása a terhesség korai szakaszában ezért hatékony stratégia lehet a preeclampsia kockázatának csökkentésében.
6S-5-metil-tetrahidrofolát: a HCY-szint csökkentése és a preeclampsia megelőzése
A 6S-5-metil-tetrahidrofolát, a folát aktív formája döntő szerepet játszik a HCY metabolizmusában. Egy metilcsoport adományozásával segíti a HCY visszaalakulását metioninná, ezáltal csökkenti a HCY szintjét a vérben. Tanulmányok kimutatták, hogy a 6S-5-metil-tetrahidrofolát kiegészítése javíthatja a folát anyagcserét, csökkentheti a HCY-szintet és csökkentheti a preeclampsia kockázatát.
A 6S-5-metil-tetrahidrofolát különféle formái közül a Naturalization folát (Magnafolate) kiemelkedik magas biztonsági profiljával, amely különösen fontos az anyák és a csecsemők egészsége szempontjából. A folát ezen formáját káros anyagok, például formaldehid és p-toluolszulfonsav használata nélkül állítják elő, és szigorúan szabályozza az olyan szennyeződések szintjét, mint a JK12A és az 5-metil-tetrahidrofolát-kalcium, nem mérgező szintre. Gyorsan növelheti a szérum és a vörösvérsejtek folátszintjét, így az anyák és csecsemők számára előnyös aktív folsav.
Referencia
1. Sun, F., Qian, W., Zhang, C., Fan, J.-X. és Huang, H.-F. (2017). Az első trimeszterben az anyai szérum homocisztein korrelációja a terhességi hipertónia és a preeclampsia kialakulásával. Medical Science Monitor, 23, 5396-5401. doi:10.12659/MSM.905055
2. Saccone G, Sarno L, Roman A, Donadono V, Maruotti GM, Martinelli P. 5-Methyl-tetrahidrofolát a recidív preeclampsia megelőzésében. J Matern Fetal Neonatal Med. 2015; DOI: 10.3109/14767058.2015.1023189.
3. Lian Zenlin, Liu Kang, Gu Jinhua, Cheng Yongzhi és társai. A folát és az 5-metil-tetrahidrofolát biológiai jellemzői és alkalmazásai. Élelmiszer-adalékanyagok Kínában, 2022(2).
4. Lamers Y, Prinz-Langenohl R, Braumswig S, Pietrzik K. A vörösvértestek folátkoncentrációja jobban megnő [6S]-5-metil-tetrahidrofolát kiegészítés után, mint folsavval a fogamzóképes korú nőknél. Am J Clin Nutr. 2006;84:156-161.

Español
Português
русский
Français
日本語
Deutsch
tiếng Việt
Italiano
Nederlands
ภาษาไทย
Polski
한국어
Svenska
magyar
Malay
বাংলা ভাষার
Dansk
Suomi
हिन्दी
Pilipino
Türkçe
Gaeilge
العربية
Indonesia
Norsk
تمل
český
ελληνικά
український
Javanese
فارسی
தமிழ்
తెలుగు
नेपाली
Burmese
български
ລາວ
Latine
Қазақша
Euskal
Azərbaycan
Slovenský jazyk
Македонски
Lietuvos
Eesti Keel
Română
Slovenski
मराठी
Srpski језик 







Online Service